Bogumilok:

A mozgalom a X. században jött létre Bulgáriában, alapítója a legtöbb forrás szerint egy Jeremiás nevű pap volt, aki egy szervezet nélküli “egyházat” akart alapítani. Az volt az elvük, hogy az egyház egy lelki közösség, ahol mindenki egyenrangú, ezért nem voltak papjaik. Egymás közül választottak tanítókat, és minden döntést közösen hoztak meg. Vallásuk dualista alapú: Istennek két fia van: Satan-el és Mika-el, azaz Sátán és Jézus.

A mozgalom tanai a kereskedőknek köszönhetően elterjedtek szinte egész Európában és későbbi mozgalmak is létrejöttek belőle.

Katharok vagy albigensek

Az albigensek hite megegyezik a bogumilokével: ők is a két ellentétes, de egyforma erejű istenségben hittek. Ők is tagadták az egyház és papság intézményét, a titkos, szent tudást tartották legfontosabbnak. A későbbi titkos szervezetkhez hasonlóan az ő körükbe is különböző kiképzéseket követő beavatás során lehetett bejutni, és akik így beavatást nyertek, ők tanítók lehettek. A mozgalom a XII. században jött létre és a XIV. században szűnt meg. A legendák szerint a szabadkőművesség elődjének tekintett Rózsakeresztes Rend alapítója is albigens volt. 

Templomos lovagrend

A templomos lovagrend 1118-ban a Szentföldön alapult. Kezdetben lovagi közösség volt, de Hugo de Paynes-nak köszönhetően lovagi renddé fejlődött. Eredeti célja a szövetkezésüknek a zarándokok ellátása volt. Hugo-t Robert de Craon követte a nagymesteri székben, és tevékenykedése alatt a szervezet a Szentföld és Európa legtekintélyesebb lovagrendjévé nőtte ki magát. Megtarthatták az ellenségtől szerzett javakat, és vezetőik egyes egyedül a római pápának tartoztak felelősséggel. Saját papjaik és templomaik lehettek, és kizárólagos felettesük a közülük választott nagymester lett. Híresek voltak a harci fanatizmusukról, ugyanis a templomosok számára a halál a biztos üdvösség. Ezt az ellenség megölésével is részben megszolgálták, de a bizonyosságot az jelentette, ha pogányok ellen vívott harcban estek el.