A démonológia a teológia egyik irányzata, amely olyan természetfeletti lényekkel foglalkozik, amik nem istenek. A démonok és a démonokban való hit rendszerbe foglalt tanulmányozása. A démonok a legtöbb hitvilágban az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabb rendű természetfeletti lények, amelyek az emberek és istenek közti kapcsolatot közvetítik vagy akadályozzák. Nem feltétlenül rosszindulatúak, de érdekeik nem esnek egybe az emberekével. A démonológia az isteni szint alatti jóindulatú, illetve a különböző rangú rosszindulatú természetfeletti lényekkel foglalkozik. 

A „démon” szó eredetileg a homéroszi daimón-ból származik, és kezdetben jóindulatú lényt jelentett, később azonban egyre inkább negatív jelentést kapott.

Az ókori Babilonban a démonológiát az élet minden területére kiterjesztették: a hétköznapi bajoktól az érzelmekig mindent démoni hatásokkal magyaráztak, és úgy hitték, hogy a test különböző részeit külön démonok uralják. A platonista filozófusok és az egyházatyák szerint a világ szellemi lényekkel van benépesítve, a kereszténység pedig a pogány istenek imádását démonokhoz kötötte.

A démonológia a zsidók babiloni fogsága idején alakult ki, a zsidó és perzsa vallási elemek keveredéséből.

A Biblia egyértelműen kimondja, hogy vannak démonok. Többször is említi őket, sőt különböző neveken, amik a démonok fajtájára utalnak. Például a seirim, amik kecske formában létező démonok, az elilim, amik a bálványimádás démonai vagy a lilit, ami pedig az éjszakai démon. Ezeket a lényeket azonosnak tartja a Sátánnal együtt bukott angyalokkal.