Mezopotámiai démonok

Az egyik legrégebbi démonhagyomány Mezopotámiában alakult ki, a sumér, akkád és babiloni kultúrákban. Az emberek úgy hitték, hogy a démonok betegségeket, balszerencsét vagy őrületet okozhatnak. Sok démon félig emberi, félig állati alakban jelent meg. Az egyik legismertebb démon Lamashtu volt, akit női démonként ábrázoltak. A hiedelmek szerint veszélyt jelentett a várandós nőkre és az újszülöttekre. Oroszlánfejjel, madárkarmokkal és hosszú hajjal jelenítették meg. Ellene amulettekkel és mágikus szövegekkel védekeztek. Érdekes alak volt Pazuzu is. Bár félelmetes démonnak számított, gyakran mégis őt hívták segítségül más rossz szellemek ellen. Kutyaszerű arca, szárnyai és skorpiófarka volt.

Egyiptomi démonok

Az ókori egyiptomi hitvilágban a démonok gyakran az alvilághoz kapcsolódtak. A halottak lelkének útját őrző vagy próbára tevő lények voltak. Az egyik legismertebb alak Ammit volt, akit részben krokodilnak, részben oroszlánnak és vízilónak ábrázoltak. A hit szerint ő falta fel azok szívét, akik életük során súlyos bűnöket követtek el. Az egyiptomi démonok nem mindig voltak rosszak: sok közülük az isteni rend védelmezőjeként működött.

Japán démonok

A japán folklórban a démonok megfelelői az „oni” nevű lények. Ezek hatalmas, szarvakkal rendelkező teremtmények, gyakran vörös vagy kék bőrrel. Az onik emberhúsfogyasztó, kegyetlen lényekként jelentek meg, de bizonyos történetekben védelmező szerepük is volt. Oni alakja ma is fontos része a japán kultúrának: ünnepeken maszkokkal és szertartásokkal próbálják elűzni őket.

Azték és maja kultúrák

Az aztékok hitvilágában az alvilágot veszélyes és félelmetes lények népesítették be. Az egyik legismertebb alak Mictlantecuhtli volt, a holtak ura. Csontvázszerű alakban ábrázolták, gyakran vérrel és emberi maradványokkal körülvéve. Bár inkább istenség volt, mint démon, alakja nagyon hasonlított a későbbi démoni figurákhoz.

A maja hitvilágban az alvilágot Xibalbának nevezték. Ez egy sötét, veszélyes hely volt, amelyet betegségeket, halált és szenvedést okozó lények uraltak. A maja mítoszokban több démonikus alak jelenik meg, akik próbáknak vetik alá az embereket vagy a hősöket.

Amazonas vidéki törzsek

Az amazóniai népek hitvilágában rengeteg erdei és folyami szellem szerepel. Sok közülük veszélyes lényként jelent meg, akik betegséget, őrületet vagy halált hozhattak az emberre. Például több dél-amerikai folklórban megjelent Curupira alakja: egy vörös hajú erdei szellem, akinek hátrafelé álltak a lábai. Az erdőt védte a vadászoktól és azoktól, akik pusztították a természetet. Egyszerre volt félelmetes és védelmező alak. Egy másik ismert lény Mapinguari, egy óriási, szörnyetegszerű erdei teremtmény, amelyet sok legenda emberevőként vagy démoni lényként ír le.

Andoki hitvilág

Az Andok népeinél, például az inkáknál, szintén léteztek rosszindulatú szellemek és ártó természetfeletti lények. A hegyeknek, barlangoknak és természeti helyeknek saját szellemeik voltak. Egyes lények betegséget vagy szerencsétlenséget okozhattak, ha az emberek megsértették a természet rendjét vagy a szent helyeket. A dél-amerikai démonszerű lények egyik érdekessége, hogy nagyon szorosan kapcsolódtak a természethez. Míg az európai démonok gyakran a pokolhoz vagy a bűnhöz kötődtek, addig az amerikai ősi kultúrák lényei sokszor az erdők, folyók, hegyek vagy az alvilág őrzői voltak. Nem mindig voltak tisztán gonoszak: gyakran a természet egyensúlyát védték, és azokat büntették, akik megszegték a közösségi vagy spirituális szabályokat.