Először is arról volt szó, hogy a tagok hogyan találtak rá a mariachi zenére, miért pont ezt a stílust választották. A válaszukból kiderült, hogy mindannyian a mariachi zene világában nőttek fel. Gyerekkoruk óta körülvette őket: szólt a rádióban, a családi ünnepségeken, a fesztiválokon és a szórakozóhelyeken is. Éppen ezért számukra természetes volt, hogy ezt a zenei hagyományt szeretnék továbbvinni. A zenei stílusnál maradva, kíváncsiak voltunk mit gondolnak, a magyar közönség mennyire nyitott a mariachi zenére. Erre azt válaszolták, hogy mivel másodjára járnak nálunk, ez azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk, aminek nagyon örülnek. Azt is elmondták, hogy érdekesnek találják a magyar közönséget, mivel minden ország más, ahol fellépnek, például Mexikóban vagy Angliában teljesen felszabadultan ünnepel a közönség, mindenki táncol, viszont nálunk azt tapasztalták, hogy nagyon tisztelettudóak vagyunk, és nagyon jók vagyunk abban, hogy csak hallgassuk és élvezzük a zenét. Éppen ezért minden országban igyekeznek megismerni a közönséget, hiszen mindenhol másképp élik meg az emberek a zenét. A magyar közönségnél azt figyelték meg, hogy a lelkesedés fokozatosan bontakozik ki. Ahogy egyre hangosabbá válik a taps és egyre többen kapcsolódnak be, számukra ez egyértelmű visszajelzés arra, hogy a koncert valóban megérintette a közönséget. Az előadás végén pedig mindenki állva tapsolt, utána pedig voltak, akik azt is mondták, hogy “találkozunk jövőre is”, ami különösen jól esett nekik.